vég

ÚÚÚ, egy kis szünet következik a gyomorgörcsök között. Befejeztem a vizsgaidőszakot. A csoda, hogy soha többet nem kell gyakorlatra járnom és ott zh-t írnom (nincs több zh, nincs több zh) nem lesz már jegyzőkönyv, beadandó sem (ezek nincsenek már fél éve) és nincs több matematikai kaka sem (az sincs fél éve ..........). Már csak egy fizika tárgy van és kampec (nekem kampec az tuti, mert elmfiz szigorlat jön utána).
A lényeg a lényeg, hogy már csak egy nem csillagász tárgy van hátra és ez jó. Homályosan, de dereng a vég.
Ezt ünnepelve elmentem ma úszni. Kiázott belőlem a maradék energia is. A lépcsőn alig tudtam felmászni............... végre egy kis fizikai fáradtság!!!! Pénteken pedig irány korizni (csak ne essen az eső).

tanítóné

Részt vettem életem első bölcsészóráján. Érdekes volt, egy jó kis társasági beszélgetéssé alakult át percek alatt. A tanítónéni fölényesen kezdett és úgy tűnt, hogy egyeduralkodóként végigtudná beszélni az órát (egyébként efelől semmi kétség). Aztán fokozatos volt az átalakulás .....
Nagyon élveztem az ott töltött időt (hát azt még nem is számolom, hogy hol kellett volna ülnöm helyette ..... az órát adó tanárok minőségi skálájának másik végletével szemben). Vajon mit választok ezen a héten?!

hányszor fog még lecsapni ?!

fura, hogy hallgatok valamit évtizedeken keresztül (fujj, hányunk az ilyen szövegtől!!!) és csak most esik le a lényege. Ülök és csinálom, amit kell. Mindenféle ionopauzákkal meg napszelekkel bélelve. A háttérben szól a megszokott kis szeretnivaló zene és egyszercsak kitűnik eme pár szó, az ő teljes súlyával. Lecsap és azt érzem : beteljesítettem sorsomat.

*********BANG, BANG MAXWELL'S SILVER HAMMER

gyors áttekintés

Megcsináltam! Kész van! Bár ez még csak az első, de így is a haladást jelenti. Két hete kutatok egy megfelelő cikk után, hogy el tudjam végezni a másfélórás kis munkát, amit most el is végeztem. Cikket nem találtam, egy olyan megoldást választottam, amit a legelején is megtehettem volna. A lényeg, hogy kész az első spektro beadandó. Boldogság.
Az elmúlt időszak nem volt kimondottan unalmas szakasza az életemnek, így nem késztetett semmi a blogírásra. Most mégis írok, bár szintén nem az unalom kényszerít rá, csupán a magamutogatás.
Az előző pár hetet nem részletezem betűkkel, kissé nagy fejtörést okozna számomra. Következzék néhány kép az eseményekről.

Péter és Pál

Idézet következik egy kedves kis könyvből, amit mostanság hasznos lett volna lapozgatnom. Elkezdtem becsülettel. Hamar abba is hagytam, itt nem tárgyalt okok következtében. Azonban volt egy kis részlet, ami megfogott, szívemhez szólt. Két ismert téma összeboronálva. Azt hiszem egyszer fogok egy mesét kerekíteni belőle, persze a lényeget szigorúan megtartva. Játékos tanulás.


"A Lorentz-transzformáció és a relativisztikus hatások tárgyalását folytatva tekintsük most a Péterről és Pálról, a feltevés szerint ugyanabban az időpontban született ikrekről szóló "paradoxont". Amikor már eléggé felnőttek ahhoz, hogy űrhajót vezethessenek, Pál űrhajóba ül és nagy sebességgel elrepül........."

(Feynman - Mai fizika 2)