fair trade

Évekig egybehangzó módon állítottam (én és én), hogy képtelenség számomra a nyaklánc viselése. Erre egy kidolgozott elmélet is van, miszerint a szemüveg már épp eléggé hangsúlyos dolog és a nyaklánc csak összezárná a fejünket (a fülbevaló ellenben tökéletes függeléke az arcnak, mivel folytatja kissé a szemüveg ívét). Ejhám, de most nem bírtam kapzsiságommal, divatpunciságommal, gyöngyimádatommal, és az olcsó áru keltette ördögi hívószóval. El sem hiszem, hogy annyiba került, amennyibe............. Köldökig érő gyöngysor, abból is 6db tesz ki egy láncot....... nos ez 200HUF. Bele sem merek gondolni, hogy kicsi kínai, bangladesi, indiai (a satöbbik is) koszos gyerkőcök egész nap csak ezeket fűzik, hogy belevakulnak. Aztán megkapják érte járandósagukat, szerintem 20 forintnak megfelelő összeget sem egy napra.....bár elképzelhetőnek tartom, hogy semmit sem kapnak........ a kész termék ára jóval az alapanyag kiskerár alatt van.....
Nem akarom tudni miként éri ez meg nekik (de asszem tudnom kéne. Mindenkinek....)

reccs

ejjjj, szétszakadt a seggemen a kedvenc nadrágom. Már jó öreg volt, úgy 5-6 éves, így bizton állítom, hogy nem a hátsóm méretei miatt történt az incidens.

még úccse

Szuper egy hétvégét éltem át. A kezdeti nehézségek is segítettek, hogy a végére szuper legyen. Hétfőn lett volna pályafutásom ~ 2. legnehezebb vizsgája.......... aggodalom, gyötrelem, lelkiismeret furdalás. Ehhez hozzájárult a kellemesen eltöltött 4 órás buszút. Kiderült, hogy a mohácsi gyorsjárat címkét viselő busszal csak az a gond, hogy nem megy el odáig. Így még éppen helyet kapva (bár elkülönülve) felnyomakodtunk a másik buszra (az előre váltott jegyek elfogytak már egy órával azelőtt....). Fenék, pocak, minden belógott az ülésemre és még egy szörnyen izzadó fószert is kikaptam. Kapaszkodott és csöpögött a kezéről az izzadság.............jáhj, néha a lábamra, néha a kezemre (épp merre kanyarodott a busz). Hát hányingerem lett rendesen. Még jó, hogy csak DÚV-ig utazott.
Jajj, de a másnap, az más nap....... Lovaspanzióban voltunk családi ramazúrin. Két büdös kutya, medence, mérhetetlen sok étel és ital társaságában. Divattá lett a ruhástul fürdés. Én is megkaptam. Belebaszarintottak. Node, mindent ki kell próbálni, még úgysem fürödtem szoknyában és blúzban!
Az éccaka kicsit rendezettebben ment tovább. Volt tambura feszt. Ottan üldögéltünk néhányan és söröcskéltünk jó darabig.

cipőnap

Igazi rendes kis pipinap volt ez a mai. Kell néha. Erőteljes #E4317F (violet red 2) színű pólómban, kedves kis barátnémmel egyetemben elmentünk vásárolni, természetesen a világ végére. A napot is már együtt kezdtük a kis mértékben elhúzódó fizikusbuli okán. Aztán elváltak útjaink, de délután ismét, kart karba öltve álltunk és nekivágtunk a távolkeletnek. Ami hihetetlen, hogy tényleg távol van és valóban keleten. Hatalmas kiruccanásunk eredménye egy szokásos kis kávézgatás lett ill. 4 pár cipő. Két topánka (fejenként 1 pár) és két ultramenő bringázóscipő. Ebből is fejenként egy. Olyan -ugyanolyan, de mégis más- cipők. Ez az állítás igazolódni látszott mihelyst hazaértem jogosnak vélt tulajdonommal, hiszen a doboz kibontásáig ugyan olyan volt mind a kettő. Kibontás után pedig kiderült, hogy nem az enyém nálam, hanem egy kicsinyített verzió. Összecseréltük. Pedig még meg is akartuk nézni, hogy nehogy előfordulhasson ilyesmi. Tipikus? Nalehet.... Szóval most még várat magára a világoskék-csíkos kis tündér viselése.
Simon, vigyázz rá!