Cent

Pacal Pista örökbefogadásának negyedik évfordulója van a napokban, hát ünnepljük őt! (ki tudja, hány éves lehet igazából.............)

fény

Pannától kapott villőgócsodám most már kitűnően működik. Amikor elhatároztam, hogy indulás előtt felszerelem, úgy gondoltam elég 10 perc is (használati utasítás valahol Milánóban éli egyszerű világát........ és hát 2 csavar tartja az egészet). Fél óra lett belőle és további gyors javítgatások sora az elkövetkező napokban.
Természetes dolog (sőt, magától értetődő), hogy az úgy nem lehetséges, ahogy a dobozon van felrajzolva. Bizonyára csak az én küllőim és patkófékeim térnek el a megszokottól az egész nagyvilágban (a kosár szerelésénél csak az én lámpám, kerekem, kormányom, sárvédőm és vázam lett hirtelen deviáns). Jajjj, na mindegy is. Leküzdöttem az akadályokat, felhasználtam egy kis drótot a madáretetőből, mivel az volt a pincében legközelebb hozzám, és beszorítottam a tartót a küllők közé........... A következő problémák a tesztelésnél jelentkeztek. Józsival sikerült rájönnünk, hogy valami akkor sem stimmel: tükörírással jelennek meg a feliratok. Az egész koncepcióm megborulni látszott, hiszen, ha megfordítom a bizbaszt, akkor kirepül az izé, ha gyorsan megyek (akkor miért úgy rajzolták, vagy csak az én gyorsmenésem nem illik a képbe vagy az én kerekem forog fordítva?!). Két befőttes gumi végül ezen is segített.

100

Azt álmodtam, hogy ellopták Centuriont.............. egyre jobban rettegek ettől ébrenlétemben is. Akkora láncot meg képtelen vagyok magammal vinni, ami elég masszívnak tűnik (csak tűnik, mert egy lánc sem elég igazából).

gurulás

Lezajlott idei első bringázásom. Hűű, de jó volt. Beöltöztem rendesen, felöltöttem trendi, sportos és nagyon menő téli-bickilizős szerelésem. Piros dorkó, bokamelegítő, farmer, szőrös kék kabát, svájcisapka és az ellenállhatatlan - színben is passzoló - Ötöske kerékpár.
Megjártuk Budát és Pestet, Kőbánya, Városliget, Kiskörút, Lánchíd, rakpart, palacsinta, Margit híd, girosz, Keleti pu. Aztán ma reggel a maradék..........

szmog

Megint világot láttam. Ma is voltam vezetni, mivel szmogriadó van.............. Persze mi szabályosan közlekedtünk a páros rendszámunkkal. Hohó, elfurikáztam Gazdagrétre, majd onnan vissza Kőbányára és ott meg el az autószerelőhöz (nem, nem lett az autónak semmi baja, más ügyben....). Cikázásunk közben épp elég idő maradt kiveséznünk a szmogriadós mizériát. Mivel nem büntethető, ha valaki megszegi, hát mindenki megszegi (ezt tapasztaltuk az utakon) kivéve a vizsgabiztosok. Már az oktatóautókat is neccesen lehet használni, mert ellenőrzik, de a vizsgáztatók meg kijelentették, hogy ők betartják a bulit. Naja, csak hónapokkal előtte be kell könyörögni magad egy időpontra..... és a legszebb, hogy ezek után a tanulónak kell pótvizsga díjat fizetni.......... (mivan??????')
És akkor már nem is beszélek arról a rejtélyes dologról, hogy a taxisok közlekedhetnek, a tanulóvezetők meg nem......... (az oktató nem a vezetésből él, mint ahogy a taxis is?)

izék

már alig várom a jó időt (persze előtte a hőn áhított hómennyiséget is követelem!), hogy vidáman karikázva csodáljon a város.
Ezért fog csodálni:





és, hogy legyen mivel lesnem a meleget (ha elforgatod, átvált...... csodadolog)

eset

Hajnalban cammogok hazafelé a Lehel utcai barátnémtól. A saroknál jártam épp, amikor egy hatalmas csattanást hallok az utcából, de mivel még a sarok előtt voltam kicsivel nem láttam be az utcát, hogy mi történt. Kb. 2 másodperc múlva csikorgás közepette egy autó csúszik el az orrom előtt ferde testhelyzetben a villamossíneken, jelentős sebességgel. Asse tudtam, merre száguld, pörgött- forgott és csak jött, jött. Lemerevedve bámultam (fussak? merre?), amint beleszáll a villamosmegállóba. Eszméletlen robaj és utána csend. Meg se tudtam moccanni. Most mi van?! Ha odarohanok és felrobban? Ha nem is egész embereket találok?
Aztán inkább odaszaladtam egy külföldi sráccal egyetemben. Csak egy ember ült benne és már mászott ki a kocsiból mire odaértünk. Láthatólag nem lett baja, amit nem is értek.................... A kocsi totálkárosra összetört, fura szagok keveredtek, az autó mindenféle folyadékai. Belül füst.
A villamosmegállókban nem állt senki, ami egy égi rendelet lehetett, hiszen fél 5 múlt nem sokkal, az első villamosok ideje. Pár perc múlva meg is jelent egy villamos a színen.
Kissé gyomorgörccsel utaztam hazafelé.

kétségtelenség

Megszereztem a vezetéshez szükséges rutint (lófaszt......, de legalább megvan a vizsgám). Úgy hiszem soha senkinek egy halovány kétsége sem lehetett efelől, hisz minden arannyá válik, amihez csak hozzáérek (arról meg nem szólnék egy szót sem, hogy fejben a következő vizsgát tervezgettem..... miként fogom lefizetni a vizsgabiztost.........). Óriási magabiztosságom ismét győzedelmeskedett (a remegő lábam okozta hanghatást a kuplungon meg csak az oktatóm tette szóvá. Ki tudja, a vizsgabiztos tán nem is hallotta.)
Lényeg a lényeg. Szerdán este evakuálásra kerül sor a X. és XIII. kerületben. Kátyamama látnoki képességeinek köszönheti nyugalmát, hiszen pár hónapja elhagyta a legveszélyeztetettebb vörös-zónát.

sps

Ha október elején írom meg ezt a bejegyzést, így hangzott volna:
Vége a nagy várakozásnak, lehullott a lepel. És mindenki csalódott. A 28-as villamos piac előtti szakaszát végre felújították, de nem változott semmi. Az átadás utáni első utamon remegve vártam, hogy átérjünk a Könyvesen. Felkészültem lelkiekben és testemet is pozícióba állítottam, hogy ha zöldet kapunk én biz belefogok préselődni az ülésbe és hipp a Blahán termek. Nem így történt..... Ha lehet ilyet elképzelni, a villamos még korábbi rekordjait is túlszárnyalta lassúság terén. A tempó jellemzésére elmondom, hogy kényelmes biciklistempóval 3 megálló alatt 2 villamost lehetett eddig lehagyni......

De most egyenes emberként bocsánatot kérek, hiszen száguldás van. A kezdeti óvatosság elmúlt és már csak az ugrándozó pici emberek szabnak neki határt.

Tokaj

Budapest-Mohács autóbuszjárat. Nem kevés idő ott ülni, hátmég, ha az ember aznap érkezett Borsodból. Ez hála nem velem történt meg, én csak fültanúja voltam egy 10 éves forma gyerek zavarodottságának. Előttem ült a buszon és csak hallgattam szegénykét. Olyan volt, mint egy gyerekbőrbe bújtatott székelyember, kicsit sötétebb (kívül. belül) kiadásban. Nem sokszor szólt de, ha igen: rövid, tömör és igen bölcs.
Már Százhalombattán gyanús volt neki, hogy Tokajban járunk, de Dunaföldváron minden kétsége elszállt........... Eme megérzését nem győzte fél óránként hangoztatni: ez mán Tokaj! Pont olyan! Ott vagyunk! Én tudom.....
Szekszárdon elmentünk vagy 3 fákkal megrakott tehervagon mellet, amit én is jól megnéztem, mert hatalmas fák voltak rajta. A gyerek nem vonatot vagy kocsit mondott, hanem szerelvényt.... ez úgy tetszett:
- apám, nézd azt a szerelvényt! Nagyapa egy hét alatt felhasogatná az összeset, ugye?!

The first

A 95-ös buszok közül viszonylag sokat szerencsém volt névről is ismerni..... míg le nem cserélték őket olyan izébuszokra. Legkedvesebb barátaim: 00-85, 00-82, 00-86 .... stb.
Ma autóval átvágtam Rákospalotán és ablakonkibambulásom lezárásaként egyszer csak mutogatásban és ujjongásban törtem ki. Hát találkoztam 00-01-vel! Csak úgy, ott termett mellettünk! Én nem is reméltem, hogy valaha is találkozhatom vele, erre megjelenik. Ez olyan mintha szembejött volna az utcán Patrick Dempsey.

tanács

Autós pilótaképzőm jótanáccsal látott el. A pedálok finom kezelését megtanulandó gyakoroljak otthon elektromos varrógéppedálon.
(közöltem vele, hogy azzal is mindig gondjaim voltak)