hegy

bizonyára csak a felvétel torzult és ezért ilyen a hangunk :P (de komolyan.... élőben ugye nem ilyen ?!)

kántor

A hétvégét alkalmam volt egy kántorképző ősi fakastélyban eltölteni. Az egész faszerkezet recsegett és ropogott, mozogtak a lépcsők, ismerősek voltak az ágyak, székek, abroszok, kancsók, poharak, bögrék :) (ovi, isi, menza, táborok). Ejj, annyit próbáltunk, hogy a végén már beszélni is alig tudtam (a zongorás-orgonás próbák az okai ennek). Emlékszem ám én arra, amikor hittanon felszöktünk az orgonához és a kis harmóniumon játszottunk.... (az egyik pedálozott, a másik játszott rajta)..... na most még szökni sem kellett, aztán nem is egyet, hanem vagy húszat kipróbálhattam! Csodálatos!

őrjöngő reggeli

Hát én milyen boldog voltam! És nem csak én. Az egész nagycsapat. Összetöltuk a négyszemélyes asztalokat és körbeültük a kialakított hosszút, mint oviban. Igazi menzáskakaó volt reggelire!!! Kancsókban tálalva, annyira édesen, hogy ne érezd mennyire odaégett, egy kicsi úszó földarabbal. Álom volt. Mindannyiunkról sugárzott a boldogság és csak nevettünk. Én három bögrével ittam.
Ebédre pedig betűűűűtészta volt. Mondanomsekell...... könyékig túrtunk a levesben, hogy kirakjuk a nevünket és, hogy betűből jósoljunk magunknak.
Komolyan mondom, tökéletes hétvége volt!

lobogó

hétvégén libegőztünk. Csodás volt, már évtizedek óta nem libegtem Bp-n. Sátoraljaújhelyen igen, az volt ám a remek móka ....
Akkor kezdte (mármint most, a hétvégén) és azóta abba sem hagyja az agyam a dúdolást:

Jön már, jön a század.
Nézd a katonákat!
Fegyverük, vas kezük,
Védi a hazánkat.

Nincs szebb a virágnál,
Szép szál katonánál,
Libegő, lobogó
Zászló lobogásnál.