piú-piú-tú-tú-tú

Szuper. Hajnaltájt negyed négy körül arra ébredtem, hogy szól egy kocsiriasztó a sarkon. Szokott, hát majd abbahagyja. Öt felé már görcsben állt az agyam. Olvastam, mászkáltam, háromszor pisiltem. Volt pár remény keltő alkalom, úgy húszpercenként, amikor lemerült a sziréna, de aztán újult erővel, még hangosabban mindig előröl kezdte. Már nyivákoltam kínomban és az ujjaimat dugdostam a fülembe, mert a tenyeres letakarás haszontalannak bizonyult. Túl sok levegő maradt a tenyerem alatt a fülemben. Az ujjaim pedig vagy elzsibbadtak vagy kiestek a bóbiskolások alkalmával.
Nem hiába jártam én már Pakson! Eszembe fúrta magát két kicsi, zöld bigyó. Tudtam, hogy valamelyik kacatos-cipősdobozomban laknak, hát megkerestem őket. Füldugók. Bepasszíroztam őket és bár csukva volt az ablak, el tudtam aludni f6-kor. Azt se hallottam, hogy anya mit mond, amikor bekukkantott a szobámba 7 órakor. Csak néztem rá bambán és időbe telt, mire rájöttem a füldugók rejtélyes mellékhatására (nem hall benne az ember).

talan

Tavasz van, zümmm, csiripp, zizz, meg ilyenek. Gyerekcsapatok futkorásznak az utcán, a családok kitelepülnek a házak elé beszélgetni, közösségi életet élni. A kellemesen hűs árnyékban székeken, padokon ülve beszélgetnek naphosszat, nevetgélnek, iszogatnak. Gyermekeik örömüket lelik a világban, még ajándékokat is kapnak néha. Igazi harsogó ricsaj. Jó dolog a lomtalanítás, boldog embertömegek boldoggá tesznek mindenkit! kaka..........

Üdesokminden

Üdesokminden történt. Nem tudok részletes beszámolókat írni, mert lusta vagyok, ezért írok mindig összefoglalókat. Itt a következő:
Verébhalál, érdekes baleset sérültek nélkül, szemét baleset halott biciklistával, vizihulla, tó-majdnemkörbetekerés (ismételten), Kutasó, állatmenhely. SZÜLETÉSNAP!.És azt sem szabad kihagynom, hogy kártyát kaptam. Névreszóló mágneskártyát a kibelépéseimhez............. az én nevem van rajta!