őrangyalok

Meg kell, hogy emlékezzek fergeteges pénteki programunkról, a szánkózásról. Mivel nincs pénteken óránk elhatároztuk, hogy mostantól jó programok tömkelegét fogjuk gyakorolni ezeken a napokon. Az első megvolt, bár kevesen voltunk.............
Persze, mint minden kirándulásnál, most is sikerült találni egy négylábú kísérőt egy szakaszra. Imádom, hogy minden kunyerálás nélkül csak hozzánkcsapódnak és egy darabig velünk bóklásznak. Körbeszaladgálnak, megvárnak és jönnek, amíg kedvük tartja. Számtalan ilyen kirándulós kutyával hozott már össze a sors az évek alatt és remélem mindig akad majd egy..... (emlékszem volt egy barna vizslaszerű a Bükkben, Böfi a GT-ben, Mátrában egy loncsos, síelésnél egy kis fekete, most egy torzonborz.................)

túra

Ezer részletben sem tudnám leírni, hogy mi minden jó dolog történt velem az elmúlt héten. Mint mindig, most is keservesen vágtam neki az utazásnak, de hamar átértékeltem a helyzetet miután megláttam Lajost :D Drága Lajos.........
Volt minden: Lausanne, EPFL, Genf, CERN, Grenoble, ILL, ESRF.......... hivatalosan. Egyébként meg sok sok ember from ELTE, BME, Szeged, Debrecen, Kolozsvár stb. és pár magyar az intézetekben, ahol jártunk. Nem is tudok kiemelni semmit a történések közül, majd egyszer leülepszik és talán akkor. Najó lenne mit kiemelnem, de nem fogom :D

gurulás

Lezajlott idei első bringázásom. Hűű, de jó volt. Beöltöztem rendesen, felöltöttem trendi, sportos és nagyon menő téli-bickilizős szerelésem. Piros dorkó, bokamelegítő, farmer, szőrös kék kabát, svájcisapka és az ellenállhatatlan - színben is passzoló - Ötöske kerékpár.
Megjártuk Budát és Pestet, Kőbánya, Városliget, Kiskörút, Lánchíd, rakpart, palacsinta, Margit híd, girosz, Keleti pu. Aztán ma reggel a maradék..........

látomás

Álomszerű. Vasárnap este, üres pincehelyiség, piros bőrfotelek, csak 3 vörös, de az is elég, bár nem is fotel. Eddig még nem láttam buszon tyúkforma konyhai órát, ami világít, ha le akarnak szállni....... bár lehet, hogy most sem?! Ördögi piros fénnyel világította meg a felette lógó nyúlszerű medvét és a fészket, amiben ült. Aztán jött egy kis hab. Csak hab, és lelki szemeimmel látom, hogy valaki a földet támasztja nevettében. Továbbindultunk, elég volt ebből a látomásból.