kántor

A hétvégét alkalmam volt egy kántorképző ősi fakastélyban eltölteni. Az egész faszerkezet recsegett és ropogott, mozogtak a lépcsők, ismerősek voltak az ágyak, székek, abroszok, kancsók, poharak, bögrék :) (ovi, isi, menza, táborok). Ejj, annyit próbáltunk, hogy a végén már beszélni is alig tudtam (a zongorás-orgonás próbák az okai ennek). Emlékszem ám én arra, amikor hittanon felszöktünk az orgonához és a kis harmóniumon játszottunk.... (az egyik pedálozott, a másik játszott rajta)..... na most még szökni sem kellett, aztán nem is egyet, hanem vagy húszat kipróbálhattam! Csodálatos!