Tokaj

Budapest-Mohács autóbuszjárat. Nem kevés idő ott ülni, hátmég, ha az ember aznap érkezett Borsodból. Ez hála nem velem történt meg, én csak fültanúja voltam egy 10 éves forma gyerek zavarodottságának. Előttem ült a buszon és csak hallgattam szegénykét. Olyan volt, mint egy gyerekbőrbe bújtatott székelyember, kicsit sötétebb (kívül. belül) kiadásban. Nem sokszor szólt de, ha igen: rövid, tömör és igen bölcs.
Már Százhalombattán gyanús volt neki, hogy Tokajban járunk, de Dunaföldváron minden kétsége elszállt........... Eme megérzését nem győzte fél óránként hangoztatni: ez mán Tokaj! Pont olyan! Ott vagyunk! Én tudom.....
Szekszárdon elmentünk vagy 3 fákkal megrakott tehervagon mellet, amit én is jól megnéztem, mert hatalmas fák voltak rajta. A gyerek nem vonatot vagy kocsit mondott, hanem szerelvényt.... ez úgy tetszett:
- apám, nézd azt a szerelvényt! Nagyapa egy hét alatt felhasogatná az összeset, ugye?!