még úccse

Szuper egy hétvégét éltem át. A kezdeti nehézségek is segítettek, hogy a végére szuper legyen. Hétfőn lett volna pályafutásom ~ 2. legnehezebb vizsgája.......... aggodalom, gyötrelem, lelkiismeret furdalás. Ehhez hozzájárult a kellemesen eltöltött 4 órás buszút. Kiderült, hogy a mohácsi gyorsjárat címkét viselő busszal csak az a gond, hogy nem megy el odáig. Így még éppen helyet kapva (bár elkülönülve) felnyomakodtunk a másik buszra (az előre váltott jegyek elfogytak már egy órával azelőtt....). Fenék, pocak, minden belógott az ülésemre és még egy szörnyen izzadó fószert is kikaptam. Kapaszkodott és csöpögött a kezéről az izzadság.............jáhj, néha a lábamra, néha a kezemre (épp merre kanyarodott a busz). Hát hányingerem lett rendesen. Még jó, hogy csak DÚV-ig utazott.
Jajj, de a másnap, az más nap....... Lovaspanzióban voltunk családi ramazúrin. Két büdös kutya, medence, mérhetetlen sok étel és ital társaságában. Divattá lett a ruhástul fürdés. Én is megkaptam. Belebaszarintottak. Node, mindent ki kell próbálni, még úgysem fürödtem szoknyában és blúzban!
Az éccaka kicsit rendezettebben ment tovább. Volt tambura feszt. Ottan üldögéltünk néhányan és söröcskéltünk jó darabig.

kosár

Csodálatos Ötösrobot-csepelkerékpárom hetekig tartó betegsége után felgyógyult és kapott egy nagyon vagány kosarat is. A felszerelésével kicsit bajlódtam, de a pincében lakó barkácsbolt ismét segítségemre sietett 4 csavar személyében. Már majdnem teljes a pompa, szerintem még egy szép ülés is hiányzik, de az drága dolog..... és a mostani, meg írtókényelmes a fenéklemezeknek.
Szóval a kosár. A kornymára rögzíthető, merőben praktikus szerkezet. Egy kattanással levehető és fülénél fogva kis kézikosárként cipelhető. Remek. Elképzelem magamat amint ölrevaló mezeivirág csokrokat szállítok benne és fütyörészek ...

Szúnyogvadász- magasabb szintre léphet

A szúnyogok természetes velejárója a pánikroham, a tapasztalat ezt mutatja. Aludni képtelenség, ha egy légtérben tartózkodunk. Szemhéjam a zümmögés ütemére rángatózik miközben a téli takaró alatt izzadok és remegek összegömbölyödve. Ha ezt meguntam, jöhet a vadászat. Ablak becsuk, villany felolt. Egy törülköző, póló, nadrág......egyéb segítsége is szükséges (ezzel taszítom a halálba őket). Felállok az ágyra és réssé szűkült szemmel végigpásztázom a plafont, a falakat, kiélesedett füleimmel pedig hallgatom, hogy melyik irányból jön a kis vibráló, gyilkos hang. Halálos csapás következik!
Profizmus jellemzi mozdulataimat, a gond csupán az, hogy nem otthon vagyok. A belmagasság kb 3 méter, így lőttek a plafonnak, a szobában horkolnak, így még a hangjukat sem tudom bemérni. Esélytelen. Fel kell állítanom titkos csapdámat. Önmagamat. Lefekszem az ágyra, beleolvadok az alvó környezetbe, de nem alszom. Szemeim tágra vannak nyitva és várják a prédát. Mozdulatlan vagyok, csak szemgolyóm pásztázza folyamatosan az eget, rendíthetetlenül. Vár, figyel, öl.
Vagy belealszik....