Nyitásra már a barkácsboltban voltam, majd büszkén gyalogoltam vissza a lakásba. Az egész nem tartott tovább 3 percnél, ebből kettőt a zárak kinyitása vett igénybe. Az egy szem csavart, amire szükségem volt, megkaptam ajándékba a bácsitól. Ötös csomagtartója megszerelve. A csengőt (amiből csak a legfontosabb kis biz hiányzik egyedül) és a dinamót már eltávolítottam róla.
Azért így is el kellett vinnem őkékségét hivatásos szerelőhöz is, ehhez még én sem vagyok elég jó. Nem is egyhez, egyből két helyre, három alkalommal kellett mennünk (azt hiszem be akarja pótolni az elmúlt évek tétlenségét)! De így ismét láthattam a földkerekség egyik legszebb szerelő- mosolyát :) (holnap is fogom).
Szörnylény vagyok! A legrosszabb fajtából..... szegény Centurion, drága Pacal Pistám! Ne hidd, hogy nem szeretlek..... te vagy a legszebb és legjobb! Jajj, ne hidd, ne hidd!
hétfő, március 17, 2008
szervízjárat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése