kedd, június 03, 2008

Szúnyogvadász- magasabb szintre léphet

A szúnyogok természetes velejárója a pánikroham, a tapasztalat ezt mutatja. Aludni képtelenség, ha egy légtérben tartózkodunk. Szemhéjam a zümmögés ütemére rángatózik miközben a téli takaró alatt izzadok és remegek összegömbölyödve. Ha ezt meguntam, jöhet a vadászat. Ablak becsuk, villany felolt. Egy törülköző, póló, nadrág......egyéb segítsége is szükséges (ezzel taszítom a halálba őket). Felállok az ágyra és réssé szűkült szemmel végigpásztázom a plafont, a falakat, kiélesedett füleimmel pedig hallgatom, hogy melyik irányból jön a kis vibráló, gyilkos hang. Halálos csapás következik!
Profizmus jellemzi mozdulataimat, a gond csupán az, hogy nem otthon vagyok. A belmagasság kb 3 méter, így lőttek a plafonnak, a szobában horkolnak, így még a hangjukat sem tudom bemérni. Esélytelen. Fel kell állítanom titkos csapdámat. Önmagamat. Lefekszem az ágyra, beleolvadok az alvó környezetbe, de nem alszom. Szemeim tágra vannak nyitva és várják a prédát. Mozdulatlan vagyok, csak szemgolyóm pásztázza folyamatosan az eget, rendíthetetlenül. Vár, figyel, öl.
Vagy belealszik....

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

A szúnyogvadász diplomát egyébként a falon kinyírt, laposra nyűtt egyedek lenyomatának száma alapján állítják ki. Mármint jobb helyeken